himmel

A tegnapi Kyótó koncert igen jól sikerült. Maga a koncert is jó volt, bár csak pár általam ismert számot játszottak. Utána viszont a sátor hátuljánál sikerült megtalálni a zenészeket, akiket már körbevettek az autogram-kérő arcok, akik viszont csak angolul próbáltak gagyogni. Éppen közös fényképet csináltak, mire bevágtam japánul, hogy “csinálok én is egy fényképet, jó?” Erre a szakállas szintis arc szemei úgy elkerekedtek, hogy egészen európainak nézett ki, majd rávágta hogy “subarashii!” (=elképesztő). Ezek után meghívtam őket egy pálinkára. (A basszusgitáros, szintis meg dobos srác jött, de azért beszéltünk röviden a DJ arccal is, Okino Yoshihiro-val, aki az egésznek az agya.) A képen a kicsi srác Ikeda Kenichi, azaz Ken.

A pálinka ízlett nekik, meg is tanulták az “egészségedre” kifejezést, amit egész jól sikerült kiejteniük :) Két perc múlva be is jelentette Ken (a basszusgitáros arc) hogy ő most bizony tökrészeg (yoppara). Kérdezgettek, hogy hogyan tudok ilyen jól japánul, talán kint éltem? Mondom, nem, csak otthon tanultam meg sok animét néztem. Sajna a FLCL-t nem látták, de az Evangeliont igen. Az ő kedvencük egyébként a Gundam, a dobosé meg a Perfect Blue, de az a többiek egybehangzó véleménye szerint gagyi. Mondtam, hogy ilyen anime-kocka vagyok, azért tanultam meg beszélni is, de lehurrogtak, hogy ha nincs Gameboy-om, akkor nem is lehetek igazi kocka. :) A képen a szintis, Hirakawa Shingo.

Adtak még sok-sok névjegykártyát, meg közölték, hogy aztán azonnal küldjek nekik emailt. Megígértem, hogy fogok. :) Hívtak Japánba is, dehát sajna arra még egy ideig nem lesz pénzem – mint kiderült, nekik is k.rva drága mulatság egy európai út. Sajna ma délben menniük kellett Bécsbe, úgyhogy ez után már csak egy hotdogra maradt idő, de állítólag még az is egy fokkal jobb, mint a londoni szendvics :)