Épp 10 éve találtam rá erre a történetre, aki még nem olvasta volna eddig, az most pótolhatja:
Hőseink: Egy újságot olvasó úr, „Bat Man-emblémás” pólóban, valamint egy kisfiú, hóna alatt labdával.
• Te nem is a Bat Man vagy!
• Mit akarsz kisfiam?
• Te nem is a Bat Man vagy!
• Na, eridj szépen játszani, a bácsi most nem ér rá. Menj, labdázzál az M7-esen.
• A Bat Man nem így néz ki mint te, sokkal nagyobb a izma!
• Tudod mit kisöreg, adok neked egy százast, vegyél rajta benzint és gyújtsd meg magad, jó?
• A Bat Man lefűrészeli ám a rossz emberek orrát, és van Bat-mobilja is, jó gyors. A gyári teszteléskor a legnagyobb mért sebessége 220 volt. Mert…ööö…áramvonalas.
• 220-al ment? Hát az csuda klassz lehetett. Na most már tényleg hord el az írhád öcskös mert ha elvesztem a fejem, elveszted a fejed!
• A denevér ember századunk hőse. Ezrek és ezrek bálványozzák mert alapvető emberi értékeket képvisel. Erős és igazságos. Aranyból van a szíve, amalgánból a foga, helyén van az esze és nem büdös a szája. Mindenki tiszteli és becsüli mert tök király csávó.Te nem lehetsz a Bat Man. Büdös a szád.,
• A fenébe is, áruld már el honnan szoptad ki ezt a Bat Man-es marhaságot? Mi ? Honnan? Csak nem a pólóm miatt? Dehogynem. Hát hol élsz te? A mult században? Ez csak egy egyszerű trikó nem egyenruha, az embléma meg csak design, így eladhatóbb üzletpolitika, marketing, értred? Éreted? Dehogy érti hülye óvodás még biztos maga alá brunyál.
• Neked nincs is izmod, a denevér ember meg lól felgyúrta magát. 50-es a karja. Olyan félelmetesen néz ki, hogy egyszer a tükörbe nézett és beszart.
• Te tényleg nem értettél meg? Ez csak egy darab rongy, R-O-N-GY, trikó! Azért van rajtam mert a testemnek csak töredék részét takarja szőrzet egyébként pucér vagyok. Kié ez a kölyök? Vigye már innét a rákba!
• Te olyan vékony vagy mint a kisujjam . Te a kisújjam Ember vagy!
• Na jó. Beszéljünk úgy mint férfi a férfi…mint férfi egy puhapöcsü szőrtelen dedóssal. Én. Érten? Én. Tényleg nem vagyok a denevér ember, sem a pókember, sem pedig a szuperember és egyáltalán semmilyen idióta képregény figura nem vagyok. Ezt te is tudod, én is tudom, mégsem morzsolódsz le rólam de lásd mennyire korrekt vagyok nem öllek meg most rögtön ha elárulod hogy ki uszított rám?! A feleségem, a férjem? A, környezetszennyezők? A fehérek? A feketék? A tarkák? Ki a jó franc? Beszélj te kis nyomorult, mert ha marokra kapom a torkod „elhervadsz mint a virág, melyen titkos féreg foga rág”!
• A denevérember nem fenyegetne meg soha puhapöcsü szörtelen dedósokat csak megsimogatná a kövér kis combjukat hogy jó legyen nekik.
• Áháá! Szóval erre megy ki a game. Hát engem nem fogsz behálózni te kis buzicsíra! Nem mondom ha még selymesszőrű zsenge húsvéti nyuszika lennél piros gombszemekel és pántlikával még magadra ránthatnál…de nem vagy az !
• Te sem vagy a … Bat Man!
• Nem mert a Bat Man segít leszállni az idős néniknek villamosról, csak a nagy nehéz csomagjaikat nem veszi le nehogy elkényelmesedjenek. Meg azt hiszem a púpos embereket a folyóba dobja, mert a kisgyerekek félnek tőlük.
• Na idefigyelj te kis pondró…ugye hívhatlak kis pondrónak? Időközben rájöttem ám hogy mi a te problémád és ha meg engeded ha nem, el is mondom. Nos. A serdülőkor határán álló fiatalok gyakran kerülnek krízishelyzetekbe: Mert apu sokat iszik, anyu sokat eszik. Mert a kertben szundikáló Fifi kutyát ledarálta a fűnyíró. Vagy mert a nagymami Barbie babává plasztikáztatta magát és a szilikon melleivel minden ebéd után felborítja a konyhaasztalt, vagy mert az óvoda előtt négercsókot áruló bácsiról kiderült, hogy színesbőrü. Ezek olyan események melyeknek a végkimenetele egzisztenciális válság, a leki egyensúly felborulása, érzelmi vákum, fulladásos halálba torkolló hasmenés. Persze a gyerekben felmerülnek az ilyenkor szokásos kérdések: Hol a helyem a világban? Mi az élet értelme? Van e isten? Hányat lép a veréb egy esztendőben? És ilyenkor kell egy biztos pont, egy támasz, egy kapaszkodó, átsegít a nehézségeken, amiből leki erő meríthető. Na ilyen biztos pont számodra is ez a Bat Man-es fantazmagória. Bevallom őszintén amikor ilyen kis pörsenés voltam mint te, én is kerültem hasonló helyzetbe és nekem is volt egy rögeszmém. Én azt hittem hogy „a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, abban sülnek a cipók” úgyhogy ha valaki, akkor én átérzem a helyzetedet.
• Azt hitted hogy a pék…?
• Mi tagadás azt.
• És hogy kemencét fűt a pók?
• Na most mond meg.
• Hát akkor te tényleg rettenetesen hülye voltál.
• Meghiszem azt. Én olyan hülye voltam, hogy ha például meghallottam, hogy egy legelőn az éhes tehenek a fűbe haraptak, megsirattam őket.
• Érdekes, hogy milyen sok közös vonás van kettőnk jellemében.
• Több mint érdekes, sorsszerű!
• Igen. Akár a fiad is lehetnék, sőt ha megműtenének akár a lányod is.
• Tudod mit? Megölöm a szüleidet és ha kiszabadulok adoptállak. A házamban fogsz lakni, etetlek itatlak, meg- ruházlak. Na mit szólsz?
• Óh, leendő apám!
• Óh, leendő fiam !
MAGNÓ: Aztán megfogták egymás kezét, elindultak a vörösen izzó horizont felé és kényelmes tempóban belegyalogoltak a naplementébe illetve abba amit ők távolról naplementének néztek, egy erdőtűz kellős közepébe.
Egy komment A kommenteket és trackbackeket lezártuk.
Ezbazmeg, napirajzér’ kiált. :D