Csapjad-a-Dubra! – Quantic

IDM-ambient után újra egy kis downtempo. Quantic, azaz Will Holland igazán multifunkcionális zenész: zongorázik, orgonán játszik, perkázik és szaxofonon is játszik. Aphex Twinhez és Luke Viberthez hasonlóan ő is több név alatt adta ki a lemezeit (Quantic, Quantic Soul Orchestra, Limp Twins). Amit még érdemes tudni róla, hogy az a Tru Thoughts adja ki a lemezeit, ahol Bonobo is kezdte a pályafutását, mielőtt a Ninja Tune lecsapott volna rá. Quantic zenéire a szélesebb tömegek azután figyeltek fel,  hogy beválogatták a Time Is The Enemy c. triphop alapvetését a kilencedik Café Del Mar válogatásra.

A számomra egyik legkedvesebb tracket mutatom most meg, kicsit kevésbé loungeos mint a The 5th Exotic többi száma, ám a Majmok bolygója-related sample és magával ragadó hangulata miatt hamar belopta magát a szívembe.

9 komment A kommenteket és trackbackeket lezártuk.

  • írta Megszunt_Felhasznalo | 2008. november 28-án hajnalban | Link erre a kommentre

    Hú, hát nem rossz… Most felraktam a lemezét. Mit mondjak az a szám amit mutattál nem tetszik. Azért mert ezt csinálta a kilencvenes évek végen Luke Vibert, Amon Tobin, The Herbalizer, Dj Shadow ect. Találtak valamilyen 50-es évekbeli talkshowt és ráraktak egy jópofa zenét ezzel mutatva mennyire tökfejek… Nekem valahogy már nagyon rágott csont. Viszont a többi száma tetszik bár nem a kedvencem, most éppen a "Trouble from the rivert" hallgatom. Jó aláfestő zene mikor esik az eső.

  • írta kalapos | 2008. november 28-án hajnalban | Link erre a kommentre

    Pöpec

  • írta edward | 2008. november 28-án délután | Link erre a kommentre

    Szerintem ez a szám nagyon jó. Én még valószínűleg nem teltem be a mindenféle szövegre jópofa zenét vágós cuccal, sőt. :) 

  • írta csigusz | 2008. november 28-án este | Link erre a kommentre

    quantic mindig is a szivem csucske volt! big up!

  • írta ZsuKov | 2008. november 28-án este | Link erre a kommentre

    Orgay: Én ennyire nem egyszerűsíteném le a képletet. Amon Tobin az egyik kedvencem, emlékeim szerint egy tényleg ilyen száma van, a Like Regular Chickens, amihez ugye David Lynch klasszikusából, az Eraserheadből vette a samplet. Tobin mester szerintem nem is zenész, hanem inkább zajművész, akinél ez nemcsak öncélú "rábaszok egy 60-as híradóbetétet valami badass hiphop beatre", hanem ahol ő rövid, pármásodperces sampleöket használ ott annak célja van (például a Bricolage album The New York c. számának széttorzított "this thing called jazz" betétje).

    Herbaliser annyira sosem tetszett, hogy aphex twin-i, vagy amon tobini mélységekben tanulmányozzam, van egykét remek partiszámuk és ennyi. (no offense a Herba rajongóknak)

    DJ Shadow megint más. A turntablism nem ennyire egzakt műfaj. Tulajdonképpen minimális hozzáadott melóval újraértelmezi a hangmintákat. Ritkábban produceri, de inkább scratchmesteri funkcióban. Egy turntablism DJ nem zenész, inkább szelektor. Ettől függetlenül Shadow Endtroducing…..-ja alapvetés, ez nem lehet vita kérdése.

    Luke Vibert pedig legalább annyira úttörő az elektronikus zenében, mint Aphex Twin, nálal ez lehetett öncélú, de amikor ő ezt elkezdte, nemigazán csinálták ezt (valószínűleg a kutatómunka miatt is, nehéz jó betétet találni archívumokban, stb.).

    Összegezve, nem ők azok, akik jófejkedésből csináltak ilyeneket, hanem azok, akiket a jófejkedők majmoltak.

    (Az összefüggéstelenségért bocsi, tegnap volt a szalagavatóm és igen másnapos vagyok még.)

  • írta anna | 2008. november 29-én hajnalban | Link erre a kommentre

    huuuu. szeressuk az ilyen muzsikat. :D

  • írta Megszunt_Felhasznalo | 2008. december 2-án délelőtt | Link erre a kommentre

    ZsukoV:

    Hát ezek ilyen ízlés kérdések, ezeket mindenki máshogy látja :) és ez a jó. Amon Tobin tényleg egyedülálló évekig ö volt régen a kedvencem, aztán beleuntam mert semmi újat nem tud hozni, van egy kifejlődött stílusa és abból nem képes kitörni. Minden szám persze más más melódia, de a stílusa ugyanaz, és ez rettentően unalmassá teszi, egyébként így vagyok ezzel a típusú számmal is amit itt felraktál.

    Nos, hogy ki másol kit? Ugye AFX az egyik ősapa legalábbis a legendák így fecserészik vagy a madarak,,,, mindegy a lényeg az, hogy Ö is másolt Brian Enot, Kraftwerket, John Caget, Karlheinz Stockhausen-t és még 1000 egyszáz másikat. Közel sem nem ö az ősapa sőt olyan nincs is hanem csak tehetséges emberek akik továbbfejlesztenek valamit….. Valami ujat/ egyedit kihoznak valamiből amit már valaki más ők előttük megkezdett. Ilyen szempontból Amon Tobin, Dj Shadow, Luke Vibert, AFX megtette a dolgát. Ma már semmi újal nem jönnek, viszont van aki tovább fejleszti őket van aki meg másolja mint egy majom. Ezért mikor azt mondom unom ezeket ne vedd sértésnek nem megszólom őket hanem inkább elismerem mert csak olyan dolgot unok amit elég sokáig hallgattam. 

  • írta Megszunt_Felhasznalo | 2008. december 2-án délelőtt | Link erre a kommentre

    (Ugy mint ezt a féle számot is :P)

  • írta ZsuKov | 2008. december 2-án délután | Link erre a kommentre

    miért vettem volna sértésnek? csak elmondtam a véleményemet ;>