Voltunk Napirajz dedikáláson!
Mindenekelőtt tisztelet Grafitnak, aki egy közel ezer kilométeres utazás után fogott tizenöt filctollat, és több mint tizenkét órán keresztül, megállás nélkül rajzolt, miközben alólunk sorban dőltek ki a kocsmák. Sőt, a barátnőjének is (őt sajnos névről nem ismerjük) aki mindezt kibírta. :) Mindezt csupán azért, hogy a Napirajz rajongóknak ne csak egy egyszerű aláírásuk, hanem mindenkinek saját, személyre szabott rajza lehessen a könyvben.
Botrányos minőségű képek, és a Gébics eszperszó kálváriájának hiteles, ám nem teljes története egy klikkel tovább.
Tehát felkerekedtünk négyen (Gergő, KZ, Kossuth és én), hogy végre átadhassuk Grafitnak a jól megérdemelt pólóját, és szerezzünk a saját könyvünkbe is saját eredeti napirajzokat. Az Óbester nevű kocsmában – ami változatlanul szimpatikus hely – elfogyasztottunk együtt egy-két felest, mielőtt átbandukoltunk volna a Kuplungba. Csak óvatosan persze, hiszen Lali még tanulni is szeretett volna az egész után. Retrospektív nézve a dolgokat a hiedelem, hogy erre Lali képes lesz, persze kuncogást ingerlő naivitás volt a részünkről.
Zoli vidáman konstatálja, hogy milyen szép mobiltelefonom van még mindig, közben a meghökkent Lali arca előtt átnyúlva Gergő megkísérli beledugni kisujját a fülébe, vagy legalábbis erre vonatkozó fenyegetést tesz. Én középső ujjam határozott felmutatásával biztatom.
Közel nyolc óra lehetett, amikor átértünk a Kuplungba. Itt találkoztunk Ágival, aki valójában Sopte, vagy fordítva. Neki sokkal jobban örültünk, mint annak a ténynek, hogy Grafit asztala előtt uszkve százötven főre tehető sor kígyózik. Ehhez képest a barackkompót-osztás a Szovjetunióban bármilyen józan emberi mércével is lófasz.
Ennek ellenére kitartást erőltettünk magunkra, de másfél óra múlva feladtuk. Gyorsan odaszaladtam Grafithoz, hogy ugye marad legalább éjfélig, mert még adni szeretnénk neki valamit. "Csak nem olyan pólót, mint ami rajtad is van?" kérdezte. "Nem, neem, valami egészen mást." hazudtam én.
Eldöntöttük, hogy visszaugrunk Zoliékhoz, és pár órát parkolással és a dolgok felhajtásával töltünk. Trolira szálltunk, hogy minél optimálisabb sebességgel haladjunk. Már az utazásunk is vidám hangulatban telt, például rájöttünk, hogy Kínában nagy a kínálat. Utána Julcsi néni hozzánkvágott egypár sört az éjjel-nappaliban, amiket Lali gondosan elszórt az út különböző pontjain.
Csak megérkeztünk Zoliékhoz, ahol tovább fokoztuk amúgy sem említésre méltatlan hangulatunkat, majd tévéztünk és rémséges, de hangulatnak megfelelő videókat néztünk YouTube-on.
Éjfél körül visszatekintettünk a Kuplungba, és harsány elégedetlenséggel voltunk kénytelenek észrevenni, hogy a sor uszkve 7 métert haladt előre. (Pun intended.) Elhatározásunk töretlen volt, így leültünk a sorba, és fokozatosan araszolgattunk előre órákon keresztül. Közben nagyrészt vagy beszélgettünk és esetleg iszogattunk, vagy láthatóan alvás-közeli állapotban tartottuk magunkat.
Persze előnye is volt a dolognak: így találkoztunk Andival, aki a Klára becenévre is hallgat, és valószínűleg ő fog varrni nekem pandás táskát. Az alábbi képen ő látszana, ha látszana a képen bármi is.
Nehezítette a dolgunkat viszont, hogy a pultos srácok mindegyike Császár Elődnek képzelte magát, és a padra rakott keverőpult random potmétereit tekergették mindenféle értelmes emberi rendszer nélkül, valószínűsíthetően szarva arra, hogy kritikán aluli hangzást produkálnak vele. ők jól láthatóan élvezték, mi viszont válogatott lőfegyvereket tudtunk volna a tarkójukhoz tartani.
A sor lassan-lassan araszolgatott csak előre, hiszen egy rajz elkészítése minimum öt percbe telik, ha nem akarja összecsapni az ember.
Amikor hivatalos számolás szerint éppen tizenkét ember volt még összesen a sorban (mi a végén ültünk, hiszen nem siettük el), a rokonszenves Kuplungosok – egyem a zuzájukat – bejelentették, hogy MOST zárnak, és takarodjunk a vérbe onat. Érthető, mert hiszen már hajnali négy volt, de a nyolc-tíz óra várakozásban acéllá edzett sorstársainkon úgy söpört át a lincshangulat ennek hallatán, mint egy morcosabb cunami Thaiföld védtelen partszakaszain. Végül nem lett személyi sérülés a dologból, kis csapatunk hátára csapta, amije volt, és Grafitékkal együtt elindult egy jól meghatározott irányba, névlegesen a Blaha felé.
Miután az egyik javasolt kocsmába 500 lett volna a beugró, a másik pedig éppen zárt, kezdett eluralkodni a csapaton a végső csüggedés – ezt egy frappáns ötlettel Zoli oldotta meg, aki tudott a helyen egy After névre hallgató, 24 órán át nyitva tartó helyet – ami ráadásul még finom, puha, kényelmes székekkel és szép berendezéssel is rendelkezett. Itt is töltöttünk egy órácskát, közben Grafit folyamatosan ontotta magából a rajzokat.
Hál’istennek, végül egyszer csak sorra kerültünk mi is, és átadhattuk Grafitnak a saját pápás pólóját. Kaptunk rajzo
kat is persze, szerintem mindenki beilleszti ide hamarosan a sajátját. Az enyém egy kerek fejű, alul festett szemű emós nyúl, amint cigivel a szájában táncol a földet nézve.
Kicsit hasonlít Frank-re a Donnie Darkóból. Találjatok ki neki nevet!
35 komment A kommenteket és trackbackeket lezártuk.
Jóreggelt, minden kispandának.
Ez nálam értelmezhetetlen fogalom, én max. a vonaton aludtam két órányit. :)
ÓGYÁSZ, ha tudom, hogy ottlesztek, akkor a pólóproblemát megoldhattuk volna. Ázzek. :(
az enyémem amúgy itt van.
erősen gondolkozom a kép sajátblog headerként való újrahasznosításán
ez itt az én tudakozós rajzom, remekül személyreszabott!
Egy Isten ez az ember…
eddy, vettél nekem könyvet?
Ismerek egy Andit, aki Klári névre is hallgat, ezt a nevet ha jól emlékszem a vicces bátyja, Dávid (ismertebb nevén Thavid -Narancs Tetves éd Dugó trilógia) ruházta rá. Valóban vicces lenne, ha "Milyen kicsi a világ"!
asszem ennek a Klárának a bátyja Tamás, de lehet hogy a Dávid névre is hallgat
ezek szerint bizton kijelenthetem, hogy nemcsak a hét balfaszsága, hanem az év taktikai malőrje volt részemről, hogy – törzstagként már fél öt óta haverokkal csendben sörözgetésből származó – helyzeti előnyömet nem használtam ki és csaptam le Grafitra akkor, amikor még pangott a hely és alig 10 fős volt a sor. Igen, Grafit már sorral érkezett…
Minden igyekezetem ellenére a "majd lemegy a sor" felkiáltással fémjelzett taktika nem hozott eredményt, szóval idő előtt leléptem a geciba. Remélem akik beígérték, hogy végig maradnak és dedikáltatják a rájuk bízott könyvmet véghezvitték a missiont.
Nagyon nagyon remélem, mert ha mégsem, akkor azon is csodálkozom, hogy hogyhogy nem váltam azóta menyét gecivé szégyenemben.
még egy szösszenet Grafit tollából:
laci: nem tudtam venni, bocs :( geci nagy tömeg tolongott folyamatosan, amikorra meg mi odajutottunk, már egészen bőven esélytelen volt, mert a könyves csávó hamar eltűnt.
grafitember vajon vállal tetkót is? muhaha.
itt is van egy tegnap készült rajz by the way.
balazs: Ha jól sejtem, akkor ő az a srác, aki a kuplungban sokáig a tökutolsó volt a sorban és már nem bírta ébren és elpilledt párszor, vagy inkább kicsit többször. :)
kossuth: a bejegyzés kommentjeiből derül ki, hogy ez egy másik srác, aki tulajdonképp nem is állt sorba, legalábbis nem mögöttünk, csak az afterban mondta, hogy ő az utolsó, még az alvós (székről lealvós! szegény) srác utáni.
ez a cikk mennyire félreértett már?! kuplung kávéház? napirajzos kiállítás? gőze sincs, ez a jó újságíró!
meg hogy a titkosfiok.freeblog.hu -n van videó meg csomó rajz.
"A karácsonyi céges buli legyen a Gébicsben, mert soha többet nem tudok elképzelni céges bulit Szultán nélkül"
kossuth, sopte: ez a srác ő volt, ha így felismeritek. egyébként jól eldumáltatok a másik blogban is. :-)
balázs: hát ne már, ez eszembe se jutott, hogy fel kellene ismernem. csupán rácsodálkoztam hajnal hétkor a nyakkendőjérere, meg hogy mért mondja, hogy ő az utolsó, pedig a székről ledőlős srác ült csak utánunk… nahát.
dehát dr. orosz pétert mindenki felismeri. :-) milyen nyakkendője volt egyébként?
de én minimum 3 éve permanensen nem nézek tévét… pedig őket pont igen, ha. de annyira ugyanolyan fiatalosan mifélénknek nézett ki, fel sem merült bennem, hogy ez valami híres ember, aki sorstársnak áll. rémléseim szerint valami kék-bordó széles nyakkendő volt, ezüstszürke nyúlárnyékkal. persze a nyúl egyáltalán nem biztos, mert nem tulajdonítottam jelentőséget, tényleg csak azért figyeltem fel, mert visszakérdeztem, hogy lehet ő az utolsó…
Szerintem nem nyúl volt, hanem polip.
és tényleg! mondom, hogy csak futólag volt. nem is értettem igazán a nyulat, de a polip!
viszont nem bírok hozzáfogni a tanuláshoz, és találtam egy képregényes fórumot, amiben kicsit más szemszögből osztják az észt a napirajzról. és érdekes. jól végigolvastam. de nem tudom, biztos valami baj van velem, nem bírok kikerülni a szombat hatása alól, annyira sokkolt ez az egész, hogy tényleg világraszóló nekem.
egyébként meg edy, kérlek, linkeld már azt a két youtubevideót, amit láttunk a péterfyben, mert én pl a másodikból jól ki is maradtam, csak a visításotokat hallottam, az alapján meg hiba volt pont akkor elvonulni. köszi. megyek pedagógiát tanulni.
ennyi csepfolyós agyú idiótát, hol találtál rájuk Ági, ezt is a tudkozó plusznak köszönhetjük?
Óbazmeg!
Egyiket-másikat a saját belével fojtanám meg…Eregetik a magasröptű gondolataikat…Szokásos jókívánság nekik,fossanak vért
A Napirajz egy csodálatos jelenség, a vicces és jó dolgok automatikus és közvetítő nélküli elterjedésének, a permission marketingnek (a spam ellentéte) és az őszinte jófejségnek a győzelme egy velejéig rohadt, szarráreklámozott, pöcegödör világban. Free the interwebs!
Aki nem így látja, az téved.
Ha már képregény, akkor Kázmér & Huba. <3
És a bizonyos Grafitiember rajzait meglehet valamiféle internetes oldalon tekinteni? Kíváncsivá tettetek. :-D
Malyer: meglepő módon: napirajz.hu
napirajz.hu
Az enyém biz ilyen lett. Hajnali 6:44-kor a legenda szerint "hát, ha ő akart szóviccelni akkor nesze megkapja telibe!" felkiáltással született. ikszdéé :)))
Roppantul elszomorít a tudat, hogy nem tudtam megvárni és nem lehettem jelen a születésénél, dehát IJ.
ellenben bőszen idéztetek belőle lovagrendi meghallgatáson, ezzel is előremondítva az aznap éppen kiteljesedő agyfaszt a fejemben…
Köszönet érte :D
Annyit valaki még mondjon el, hogy honnan kellett 1000 kilómétert utaznia?
Olaszországból jött haza, mert ott tanulja a biciklikészítés művészetét.
Ne-e, az enyém: