himmel

Vasárnap. A hétágra sütő napot csak egypár kósza felhő fedi el egy-két pillanatra, de ők se állhatnak a fülledt meleg útjába. Hol is lehetne jobban eltölteni kis családunkkal ezt a hétvégét, mint egypár kényelmes nyugágyban heverészve, a medence mellett. A környéken, ameddig a szem ellát, hasonló kis családok lazítanak: apuci sörrel a kezében, anyuci bikiniben sütkérezik a nyugágyban, vagy a műanyag székeken a napernyő alatt. A gyerekek a rotikonban játszanak.

Kissé távolabb számtalan kék sátorban árulják a különféle harapnivalókat és egyéb szokásos dolgokat. A színpadon hol Szandi, hol valami 100 Folk Celsius féle kedélyes gyerekbarát zene szól, az énekes előbb valamiféle fűszerekről énekel valami kiábrándítóan népies kis nótát, majd belekezd az örök slágerbe: “Zaka-zaka-Zakariás, zakatol a vonat. Elöl meg egy asszony, suhogós a haja, nyomában gyerekek csipogó csapata.” Természetesen a többnyire rezignált gyerekekből álló közönséget is bevonja a játékba, totális az öröm.

Még távolabb a parkolóban számtalan autó áll. A biztonsági őr mindenre készen legelteti rajtuk vigyázó szemét, szájában izzik a cigaretta, amint áll a bejáratnál, a táblának támaszkodva, amire ezt írták szorgos kezek határozott, öles betűkkel:

ORFK Rendvédelmi Szervek Kiképző Központja