A sors szemétsége

Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:
" Egy
örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre
kell mennem"
"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel
Mennyire
szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is
kezdtem átkozni
az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is
fognak ezekkel
a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon,
észrevettem egy
kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva
a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú
odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos
vagy benne, hogy
nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős
hölgy ezt felelte:
" Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát,kedveském"
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô
elmegy
szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a
kezében volt a baba.
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné
adni ezt a
babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta
a legjobban
most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó
elhozza neki."
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki,
de a kisfiú
sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ô van. Oda kell
ahhoz adnom
anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor
odamegy. " A szemeiolyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. "A húgom Istenhez
ment, hogy
vele legyen.
"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez
hamarosan, úgyhogy azt
gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az
üzletből. Ezután
mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya
elvigye neki ezt
a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene
elhagynia engem,
de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal
legyen." Aztán
ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen.
Gyorsan a
pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és
megkérdeztem a
fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis
lenne elég?"
Oké – mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt
a fiúéhoz,
anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég
pénz volt a
babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."
Aztán rám
nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt
lefeküdtem aludni,
hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a
babát, így
anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még
szerettem volna
annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát
anyukámnak, de azért
ezt már nem mertem kérni Istentől.
"De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és
a fehér
rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc
múlva az idős
hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban
fejeztem be a
bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni
a kisfiút a
fejemből.
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal
ezelőttről, amelyik
említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival,
amelyben egy
fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az
anya kritikus
állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az
életfunkciók
fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem
tudna felkelni a
kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a
szemem egy
újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony
elhunyt.
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor
fehér rózsát, majd
ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a
látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a
temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a
kezében a
fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el
a helyet, úgy
érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet,
amit ez a
kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért – még a mai napig
is nehéz
elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember
elvette tőle.

Nem velem történt ez az eset, de úgy éreztem, hogy indítsak egy threadet. Ismerem azt az embert, aki segített megvenni a kisfiúnak a babát.

Tudjátok, ez a történet mélyen megérintette a szívemet, könnyet csalt a szemembe.

Az egyik ok, ami miatt megérintette a szívemet: 

Édesanyám December 19.-én halt meg. 42 éves korában. Nagyon hiányzik, hiszen ő volt a világ legjobb édesanyja. Tüdőembólia vitte el, váratlanul. Nem volt beteg soha. Csak karácsonyi ajándékot ment vásárolni, a buszon rosszul let,, és ott is hal
t meg. Húgom végig mellette volt.Nagyon sokan szerették, rengetegen voltak a temetésen is. A házunk azóta zarándokhely lett. Szomorú volt a karácsony. És még mindig hiányzik. Nincs nap, hogy ne gondolnánk rá… (világos éjszakák – anyu emlékére – saját írásaim)

A másik ok, ami miatt megérintette a szívemet:

Egy ittas sofőr hajtott a múlthéten a zerbrán közlekedő gyalogosok közé. Egy lány meghalt. 6-an megsérültek. A lány ott lakott mamámék utcájában. Halála óta mécsesek vannak kint a kapuban. 

10 komment A kommenteket és trackbackeket lezártuk.

  • írta Lollipop | 2008. január 24-én hajnalban | Link erre a kommentre

    Már csak egy hozzáfűznivalóm maradt… Ennyit ér egy emberi élet?

  • írta edward | 2008. január 24-én délelőtt | Link erre a kommentre

    részvétem édesanyád miatt. :( a franc a világba, hogy még most is létezik olyan, hogy egy ember rosszul lesz és meghal…

  • írta edward | 2008. január 24-én délelőtt | Link erre a kommentre

    (+formailag: ha ilyen hosszút írsz, lécci ne a bevezetőbe rakd az egészet, meg nézd át a sortöréseket benne, mert így szinte lehetetlen elolvasni.)

  • írta Lollipop | 2008. január 24-én délelőtt | Link erre a kommentre

    Tudom, hogy elrontottam a threadet, de ne haragudjatok, csak cselekedtem, és nem gondolkodtam. Többet nem fogok ilyen hosszú bevezetőt írni. Csak fwelcseráéltem a bevezetőt, és a kommentet a thread készítésnél. Legközelebb jobban odafigyelek.

  • írta Skinner | 2008. január 24-én délelőtt | Link erre a kommentre

    na erre aszondom,hogy az a néhány ezrelék is sok, de már pont elég hogy elvegyék a papirokat

    nekem egy betépett ismerősöm 180-nal szállt el egy nfsu2-ből jólismert kocsival. egy vasúti átjáró megdobta,  egy villanyoszlopon gellert kapott, és kb 200 métert repült, de túlélte néhány karcolással

    viszont az autó repülés közben levágta egy arra bicikliző 28 éves srác fejét

    a csávó két éve össze van zuhanva, utcára se mer menni, és volt 3 öngyi kisérlete

  • írta Malyer | 2008. január 24-én délután | Link erre a kommentre

    Nyugodjék békében anyukád. Nem ismertem ugyan, de mivel nem kevés empátiával áldottak meg, engem minden ember halála mélyen megrendít.
    "Egyszer egy ember rosszu lett a New York-i metróban, és meghalt, és csak két nappal utánna fedezték fel a holtestét, ültében."
    Csak egy kicsit kéne odafigyelnünk egymásra.

  • írta robby | 2008. január 24-én délután | Link erre a kommentre

    mér mindenki a vetélytársát, konkurensét, gondjai okát, lehetőségei megfosztóját  látja az összes többiben? utca, autó, munkahely, blabla ..mindenki emberből van, érzelem teli lény..mér nem vagyunk barátságosabbak, segítőkészebbek, előzékenyebbek, kedvesebbek mosolygósabbak..mindenkinek jobb lenne! jah, mer a másik se olyan..akkor bocsika.

    a meglepő, hogy valahol mindenki érzi jobb lenne így, mégis inkább összeráncolt homlokkal vágtatunk bele a járókelők tömegébe

  • írta Malyer | 2008. január 24-én este | Link erre a kommentre

    Miért ilyen kib*szott pénzcentrikus ez a világ?
    Meg hatalomcentrikus, meg a jóégtudja, de a.. áhh. Rosszul működik.
    pepének igaza volt. az élet szép, csak a világ szar.

  • írta Skinner | 2008. január 24-én este | Link erre a kommentre

    ez a pénzvilág engem is ki akar nyírni, ehez van itt egy jó idézet a harcosok klubbjából:

    "Ha te a munkád vagy, vagy a bankbetéted, esetleg a kocsid, a márkás ruhád, vagy a pénztárcád tartalma, akkor te sem vagy más mint egy rothadó szerves végtermék:
    egy rakás szar, a többi között egy emésztőgödörben."

    tényleg elmegyünk egymásmellett és semmit se teszünk egymásért, hacsak egy mosoy vagy valami…

    mostanában nekem már egy jó szó is ugy meg tudja dobni a hangulatom…

  • írta Malyer | 2008. január 25-én reggel | Link erre a kommentre

    Én mindennek tudok örülni, ez a fő!
    Ha nincs hideg, ha nincsenek felhők, ha van napocska… :-)